Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt? 

Óvódás koromra vezethető vissza az első emlékem az első alkotásomról… Ez egy fonallal papírra történő hímzés volt, amit talán az első Anyák napjára készítettem anyukámnak. Most jövök rá, hogy milyen érdekes, hogy ez az „alkotás” már összefüggésben volt a varrással. Mindig is jó volt a kézügyességem, szépen írok, rajzolok, hímzek és persze a szabás-varrás is ide sorolható.

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?

Sajnos nem volt alkalmam tanulni ezt a szakmát, teljesen máshonnan indult az én motivációm. Ösztönszerűen és a szépérzékemre hagyatkozva alkotok. Hagyom, hogy a kreativitásom vezessen ezen az úton.

Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!

Nincs mesterem. A példaképem a nagymamám, aki a kézimunkázás és a fantázia nagy mestere volt. Gyönyörű dolgokat alkotott, bármihez is nyúlt. Legyen az egy hímzés, horgolás, kötés vagy akár egy mennyei sütemény vagy torta elkészítése. Mindig gondos előkészület és precíz kivitelezés jellemezte keze munkáit. Ezt tőle tanultam és mélyen magamba szívtam.

Honnan inspirálódsz? 

Engem a lakberendezés, a tájak és városok is inspirálnak. Az a bizonyos hangulat, ami „ráül” egy vidékre, egy városra. Angliát nagyon szeretem például, főleg a vidéki Angliát, hosszasan tudok gyönyörködni az angol kertekben és vidéki kúriákban, kastélyokban. Meseszép és nagyon rabul ejt, aztán elindul az alkotói fantáziám.

Hogyan tervezel, alkotsz? 

Legtöbbször konkrét elképzelésem van egy textilről, amit szeretném, ha „megszületne”, ilyenkor skiccet készítek róla és folyamatosan finomítom a részleteket. Kimondottan vizuális típus vagyok, így rögtön megjelenik lelki szemeim előtt, hogy hogy fog kinézni az új otthontextil, amit épp tervezek. Aztán a rajz után következik az anyagválasztás… természetesen az, amit már lelki szemeimmel láttam is. Ez igen nehéz folyamat, hiszen a magyar alapanyag piacon kissé meg van az ember keze kötve, így szívesen szerzem be az alapanyagokat akár külföldről is. Ez is egy kalandos munkafolyamat számomra… …, de nagyon élvezem minden percét.

Melyik a kedvenc eszközöd?

Ollómániás vagyok. Egész gyűjteményem van belőlük, főként a régi darabok kedvesek számomra. Szinte mesélnek a múltról… Ha bárhova elutazom, biztos, hogy egy ollóval térek haza.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

A tervezés, anyagválasztás, kivitelezés mind a kedvenceim közé tartoznak. Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, ahol más és más képességeimet kell használnom, kihasználnom. Ezt nagyon élvezem és tényleg sokoldalúnak érzem a munkámat. Mondjuk nem is szeretem ezt a szót, hogy munka… inkább alkotói tevékenység, ahol az inspiráció, a kreatív fantázia és a szépérzék egy fórumon „találkozhatnak”.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?

Nagy kedvencem a madeirából készült hálóruha kollekcióm. Ebben aztán tényleg minden fantáziámat beletettem, hiszen próbáltam egy nagyon sokoldalú, esztétikus és praktikus kollekciót létrehozni. Így született meg immár a 3. célközönségnek megalkotott hálóruha generáció. Hiszen készítjük már ezeket a romantikus Csipkelengye darabokokat (hálóingek és pizsamák) gyermekeknek, felnőtteknek és várandós kismamáknak illetve újdonsült édesanyáknak. Nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen óriási közszeretetnek örvend és nagyon motiváló és doppingoló visszajelzéseket kapok róluk.

Arról nem beszélve, hogy minden színből és fazonból van nekem is egy-egy darabom és roppantul élvezem , hogy viselhetem őket. Tényleg nagyon jól sikerültek.

Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről? 

Számomra mindig nagyon sokat jelent, ha fizikálisan is találkozhatok a vásárlókkal. Mivel a webshopon történő értékesítés nagyon lecsökkenti a személyes beszélgetések, találkozások lehetőségét, ezért nekem egy-egy piac/vásár igazi érzelmi és szakmai doppingként hat. A személyes visszajelzés annyira fontos számomra, mert ez az ami megerősít és továbbvisz, ettől motiválódik egy alkotó. Volt egy karácsonyi vásárom, ahol egy webshopos hölgyvásárló csak azért utazott fel Szombathelyről Budapestre, hogy hátha ott ér engem a standunknál, esetleg találkozhatunk személyesen is és készíthetünk egy közös fotót. Az ilyen és ehhez hasonló események sokt jelentenek számomra.

…vagy például ugyanezen a vásáron volt egy idős hölgy, aki minden nap eljött a standunkhoz és csak annyit kért, hogy hadd álljon ott és gyönyörködhessen hosszú perceken keresztül a Csipkelengye textilekben, mivel ez neki nagyon sokat jelent. Azt mondta olyan ez neki picit, mint egy időutazás, hogy visszarepítjük őt egy kicsit gyerekkorába, a nagymamája kelengyéi közé. Ez egy igazán megható és meghatározó pillanat volt számomra.

Alkotáson kívül mit csinálsz?

Azt a pici énidőt, ami megmarad számomra a család és az alkotás mellett szeretem utazással, koncertekkel, sportolással tölteni. Ezek mind nagyon jótékony hatással vannak rám, valóban kikapcsolnak. Például nagyon szeretek a tengerparton a bokáig érő vízben hosszasan sétálva kagylót gyűjteni vagy egy-egy előadó koncertjét több helyen is meghallgatni, ezt soha nem tudom megunni. Mániákus koncertrejáró vagyok emiatt, de nagyon rajongok a zenéért, jöhet bármi, könnyű, pop, jazz, magyar vagy külföldi előadótól. A sport pedig szinte a mindennapjaim része, a futást és a gyaloglást igyekeztem beépíteni az életembe.

Az eredeti bejegyzés itt érhető el:

https://blog.panyizsuzsi.hu/a-csipkelengye-es-katona-szabo-judit/